Úgy vélem, hogy furcsa időszak van mögöttünk. Értem ezt arra, hogy kislányunk éppen a abban a korban van, amikor talán már a felfedezéseken, rácsodálkozásokon túl van, ám most ért el oda, hogy az eddig tapasztaltakat alkalmazza. Egyúttal keresi korlátait, feszegeti határait, ezzel persze környezete…

Az utolsó és az az előtti írásom között nagyon sok idő telt el. A legutóbb az írtam, hogy megpróbálom összefoglalni ama hosszú időszakot. Akkor úgy  is éreztem, hogy milyen ügyesen bele sikerült sűrítenem mindent egy irományba. Majd pár nap elteltével rá kellett jönnöm, ahogy egyre több emlék jött…

Drága Kislányom! Elsősorban Tőled szeretnék bocsánatot kérni, hogy majd egy évig nem dokumentáltam az életedet! Foghatnám sok mindenre (munkára, hitevesztettségre, "nemtudommikorírni-mindigzavarokvalakit-vagyengemzavarvalaki"-re), csak arra nem, hogy Veled nem történt semmi! Megpróbálom most ebben…

Szégyellem is magam, meg nem is. Szégyellem, mert az idejét sem tudom mikor jelentkeztem utoljára legkisebb családtagunkról. Nem azért, mert nem lehetett volna mit írni, miről beszámolni, egyszerűen csak nem jött az ihlet. Többször ideültem a gép elé, de valahogy nem klimpíroztak az ujjaim, úgy…

Ismét sok idő telt el az előző írásom óta, ám ez a hosszú időszak nem telt tétlenül a "kiccsaládunknak". Két nagy fába vágtuk a fejszénket gyereknevelés, -szoktatás ügyében, míg egy harmadik csak úgy alakult. Meg kell valljam, hogy egyik "fa" sem kicsi, sőt egy közülük igen vaskos, olyannyira, hogy…

Milyen sok idő telt el. És most nem az előző jelentkezésem óta eltelt időre gondolok (bár tehetném, de emiatt már nem is exkuzálom magam), hanem az utóbbi két évre. Két azaz kettő év. Ennyi telt el, mióta megszületett a címadó gyönyörűség. Két év. Nem is gondolnánk mennyi-mennyi minden fér ebbe…

Ismét sok idő telt el, mióta utoljára írtam gyönyörűségünkről. Így aztán nem meglepő, hogy rengeteg mindenről tudnék beszámolni, de abban is biztos vagyok, hogy megannyi minden fog kimaradni. Vagy azért, mert már el is felejtettem, hogy megtörtént, vagy mert akkori jelentősége mára már eltörpül.…

Ezennel nem csak az én hibám volt, hogy ennyi idő telt el az előző írásom óta. Többször ültem a gép elé, pötyögtem, majd mentés után csak az üres lap maradt. Ez azért érthető módon a kedvem szegte. Bla-bla-bla… Annak idején, mikor új felületet kerestem az új jövevényről szóló írásaimnak, akkor…

Sokat gondolkodtam, azon, hogy mi álljon a bevezetőben. Az ok olyan egyszerű: annyi minden történik velünk e kis lélek növekedése közben, hogy sokszor egy ilyen írásba foglalni igencsak gondot jelent. Közben pedig csak ámulunk, csodálkozunk és csodálunk. Gyönyörködünk ebben a kislányban. Nem ok…

Azt mondják, hogy nem vagyok jó blogíró. És igazuk van azoknak, akik így vélik, hiszen állítólag blogolni úgy kell, hogy naponta, kétnaponta posztolni kell, hogy fenntartsa az ember az érdeklődést a blogja iránt és - urambocsá'! - pénzt keressen vele. Nos, én nyilván nem ebből fogok meggazdagodni.…