Az utolsó és az az előtti írásom között nagyon sok idő telt el. A legutóbb az írtam, hogy megpróbálom összefoglalni ama hosszú időszakot. Akkor úgy  is éreztem, hogy milyen ügyesen bele sikerült sűrítenem mindent egy irományba. Majd pár nap elteltével rá kellett jönnöm, ahogy egyre több emlék jött…

Drága Kislányom! Elsősorban Tőled szeretnék bocsánatot kérni, hogy majd egy évig nem dokumentáltam az életedet! Foghatnám sok mindenre (munkára, hitevesztettségre, "nemtudommikorírni-mindigzavarokvalakit-vagyengemzavarvalaki"-re), csak arra nem, hogy Veled nem történt semmi! Megpróbálom most ebben…

Szégyellem is magam, meg nem is. Szégyellem, mert az idejét sem tudom mikor jelentkeztem utoljára legkisebb családtagunkról. Nem azért, mert nem lehetett volna mit írni, miről beszámolni, egyszerűen csak nem jött az ihlet. Többször ideültem a gép elé, de valahogy nem klimpíroztak az ujjaim, úgy…

Ezennel nem csak az én hibám volt, hogy ennyi idő telt el az előző írásom óta. Többször ültem a gép elé, pötyögtem, majd mentés után csak az üres lap maradt. Ez azért érthető módon a kedvem szegte. Bla-bla-bla… Annak idején, mikor új felületet kerestem az új jövevényről szóló írásaimnak, akkor…