Ismét sok idő telt el, mióta utoljára írtam gyönyörűségünkről. Így aztán nem meglepő, hogy rengeteg mindenről tudnék beszámolni, de abban is biztos vagyok, hogy megannyi minden fog kimaradni. Vagy azért, mert már el is felejtettem, hogy megtörtént, vagy mert akkori jelentősége mára már eltörpül.…

Nagy adósságomat szeretném ezúttal leróni. Nem emlékszem, hogy ezen blog "hasábjain" ígértem-e, de magamnak biztosan. Jó ideje tervezem már, hogy írjak csöppségünk és a kutyusunk, illetve a két testvér kapcsolatáról. Most ez utóbbi köteléket szeretném górcső alá venni. Persze nem a mikroszkópikus…

Sokat gondolkodtam, azon, hogy mi álljon a bevezetőben. Az ok olyan egyszerű: annyi minden történik velünk e kis lélek növekedése közben, hogy sokszor egy ilyen írásba foglalni igencsak gondot jelent. Közben pedig csak ámulunk, csodálkozunk és csodálunk. Gyönyörködünk ebben a kislányban. Nem ok…