Az utolsó és az az előtti írásom között nagyon sok idő telt el. A legutóbb az írtam, hogy megpróbálom összefoglalni ama hosszú időszakot. Akkor úgy  is éreztem, hogy milyen ügyesen bele sikerült sűrítenem mindent egy irományba. Majd pár nap elteltével rá kellett jönnöm, ahogy egyre több emlék jött…

Drága Kislányom! Elsősorban Tőled szeretnék bocsánatot kérni, hogy majd egy évig nem dokumentáltam az életedet! Foghatnám sok mindenre (munkára, hitevesztettségre, "nemtudommikorírni-mindigzavarokvalakit-vagyengemzavarvalaki"-re), csak arra nem, hogy Veled nem történt semmi! Megpróbálom most ebben…

Ismét sok idő telt el az előző írásom óta, ám ez a hosszú időszak nem telt tétlenül a "kiccsaládunknak". Két nagy fába vágtuk a fejszénket gyereknevelés, -szoktatás ügyében, míg egy harmadik csak úgy alakult. Meg kell valljam, hogy egyik "fa" sem kicsi, sőt egy közülük igen vaskos, olyannyira, hogy…

Milyen sok idő telt el. És most nem az előző jelentkezésem óta eltelt időre gondolok (bár tehetném, de emiatt már nem is exkuzálom magam), hanem az utóbbi két évre. Két azaz kettő év. Ennyi telt el, mióta megszületett a címadó gyönyörűség. Két év. Nem is gondolnánk mennyi-mennyi minden fér ebbe…

Ismét sok idő telt el, mióta utoljára írtam gyönyörűségünkről. Így aztán nem meglepő, hogy rengeteg mindenről tudnék beszámolni, de abban is biztos vagyok, hogy megannyi minden fog kimaradni. Vagy azért, mert már el is felejtettem, hogy megtörtént, vagy mert akkori jelentősége mára már eltörpül.…

Nagy adósságomat szeretném ezúttal leróni. Nem emlékszem, hogy ezen blog "hasábjain" ígértem-e, de magamnak biztosan. Jó ideje tervezem már, hogy írjak csöppségünk és a kutyusunk, illetve a két testvér kapcsolatáról. Most ez utóbbi köteléket szeretném górcső alá venni. Persze nem a mikroszkópikus…

Azt mondják, hogy nem vagyok jó blogíró. És igazuk van azoknak, akik így vélik, hiszen állítólag blogolni úgy kell, hogy naponta, kétnaponta posztolni kell, hogy fenntartsa az ember az érdeklődést a blogja iránt és - urambocsá'! - pénzt keressen vele. Nos, én nyilván nem ebből fogok meggazdagodni.…

Nem most történt, de anya azt mondta, hogy ezt feltétlen írjam meg. Ebben teljesen igaza is van, de nem tudtam, hogyan is hozakodjam elő ezzel a témával. Viszont az előző íráshoz akár kapcsolódhat is, hiszen ami egyszer bemegy, az ki is jön.Így esett meg ez a legkisebb gyöngyszemünk esetében is.…

Bizonyára meghökkent a cím láttán a kedves olvasó, hogy hogyan említhetem egyáltalán egy mondatban a még csak majd' 10 hónapos kislányunkat és a poklot. Nos, a miértje jóval evilágibb, mintsem földöntúli, ugyanis Mandusunkat nem magatartása miatt illettem eme jelzővel, hanem mérhetetlen étvágya…

Úgy ültem ide a géphez, hogy szinte már alig vártam az alkalmat, hogy pötyöghessek, mert olyan büszke vagyok Dudóka fejlődésére. Ám valami megérzéstől vezérelve elolvastam kisfiunkról szóló blog aktuális irományát, és rá kellett döbbenjek, hogy gyermekeink igen sok mindent egyidőben tanultak meg,…