Nagy adósságomat szeretném ezúttal leróni. Nem emlékszem, hogy ezen blog "hasábjain" ígértem-e, de magamnak biztosan. Jó ideje tervezem már, hogy írjak csöppségünk és a kutyusunk, illetve a két testvér kapcsolatáról. Most ez utóbbi köteléket szeretném górcső alá venni. Persze nem a mikroszkópikus…

Sokat gondolkodtam, azon, hogy mi álljon a bevezetőben. Az ok olyan egyszerű: annyi minden történik velünk e kis lélek növekedése közben, hogy sokszor egy ilyen írásba foglalni igencsak gondot jelent. Közben pedig csak ámulunk, csodálkozunk és csodálunk. Gyönyörködünk ebben a kislányban. Nem ok…

Azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány, annyira izgatott vagyok. Csak azt tudom, hogy ő LÁNY!!! Megszületett majd másfél hónappal előbb, mint a hivatalos várható időpont. Azt nem mondom, hogy nem voltunk rá felkészülve, de valahogy mégsem. Én még ez elé a bejegyzés elé is szándékoztam írni…