Úgy vélem, hogy furcsa időszak van mögöttünk. Értem ezt arra, hogy kislányunk éppen a abban a korban van, amikor talán már a felfedezéseken, rácsodálkozásokon túl van, ám most ért el oda, hogy az eddig tapasztaltakat alkalmazza. Egyúttal keresi korlátait, feszegeti határait, ezzel persze környezete…

Ismét sok idő telt el, mióta utoljára írtam gyönyörűségünkről. Így aztán nem meglepő, hogy rengeteg mindenről tudnék beszámolni, de abban is biztos vagyok, hogy megannyi minden fog kimaradni. Vagy azért, mert már el is felejtettem, hogy megtörtént, vagy mert akkori jelentősége mára már eltörpül.…

Azt mondják, hogy nem vagyok jó blogíró. És igazuk van azoknak, akik így vélik, hiszen állítólag blogolni úgy kell, hogy naponta, kétnaponta posztolni kell, hogy fenntartsa az ember az érdeklődést a blogja iránt és - urambocsá'! - pénzt keressen vele. Nos, én nyilván nem ebből fogok meggazdagodni.…

Bár nem hinném, hogy magyarázkodnom kellene hosszú eltűnésem okán, ám aki nem tudja mi van velünk, annak egy-két szóban mégis megteszem. Írni természetesen bőven lett volna mit, de egy házátalakítás, -építés, -felújítás, költözés, az emiatt adódó gép-, illetve nethiány és a mindezekből fakadó…