Milyen sok idő telt el. És most nem az előző jelentkezésem óta eltelt időre gondolok (bár tehetném, de emiatt már nem is exkuzálom magam), hanem az utóbbi két évre. Két azaz kettő év. Ennyi telt el, mióta megszületett a címadó gyönyörűség. Két év. Nem is gondolnánk mennyi-mennyi minden fér ebbe bele. Sokszor egy-egy felnőtt életében két év szinte semmi, elrepül, élve a napokat, heteket, hónapokat, visszatekintve alig hoz újat a sors. Ám egy ilyen apró teremtés esetében óriási ez a szakasz. Az élet elindul, beragyogva a szülők, a tesó és a család mindennapjait. És valóban minden napot, hisz valóban minden egyes nap tartogat valami újat. Ezekről szoktam itt beszámolni. Ha nem is minden újról, és nem is napi bontásban, de igyekszem azokat az eseményeket, jellemzőket összefoglalni, amik nagyobb mérföldkövek akár a gyermek, akár a mi (a család) életünkben, vagy csak jobban belém égett, vagy többet foglalkoztat. Most sem kívánom összefoglalni az elmúlt kettő esztendőt, csak szemezgetnék az utóbbi időszak fontosabbnak ítélt fejleményeiről.
Annyiból muszáj említést tennem a koronavírus okozta karanténról, hogy ez milyen hatással volt picinyünkre/ránk. Azt hiszem legfőképp anya élete változott meg, hiszen amennyire lehet ő igyekszik tartani a legkisebb gyermekünk napirendjét, ám a nagyobbikat érintő iskola hiánya, illetve az azt felváltó "hómszkúl" sokkal több idejét veszi el, mint azt bármelyikünk hitte volna. Ebből adódóan sokkal többet kell "tanárnéniskednie", mint "dadusoznia" vagy csak egyszerűen anyának lennie. A bátyó itthonléte, különösen eleinte, megzavarta Mandus életét is, hiszen nem minden volt/van úgy, ahogy annak idején megszokta. Mostanra szerintem már belerázódott, ám sejtésem szerint nagy érvágás lesz majd, ha újraindul a suli. Ismét megszokni a kettes "magányt". Mivel én ugyanúgy -ha nem többet- dolgozhatok, így nekem csak a bátyóval kettesben töltött, beszélgetős idő marad ki, míg isibe mentünk, jöttünk. Azért jó, hogy ezt a járvány okozta elzártságot már a kertes házunkban élhettük meg és nem a panelban, hiszen így a lurkók kinn, az udvaron tudják élvezni a "szabadságot". Lehet sokat homokozni, hintázni,labdázni vagy teszem éppen azt, akkor saralni.
Meg persze kontroll nélkül kiabálni, mert Dunduskánk úgy örvend a kimenőnek, hogy még talán a huszadik szomszéd is hallja, hogy "kiccsaládunk" legapróbb tagja a szabadban van. 
A tesóval töltött több idő össze is kovácsolta őket, ám érthető módon a vita is több közöttük (és lehet, a szülőkkel is). Megvívják a maguk a harcait: a bátyó sem kíméli a picit, de a kicsi sem a nagy testvért, de ugyanúgy egymás védelmére is kelnek, ha épp a másik részesül anyai vagy atyai dorgálásban. Vagy ha nem sikerült megóvni a szidalmaktól a másikat, akkor jóságos természetükből adódóan egymást meg is vigasztalják.
Az természetes, hogy a bátyó tud "durcázni", mérgelődni, de hogy picinyünk is "be tudja vágni a durcát", vagy épp elszégyellni magát ilyen idősen -vagyis épp ilyen fiatalon- az még minket, szülőket is meglep néha. Sőt fegyelmez is, rendre utasít bárkit: anyát, bátyót, apát, kutyusunkat. 
A pici mutatóujját felemelve, hangos "ááá"-val és olyan nézéssel fedd meg minket, hogy azonnal haptákba vágjuk magunkat, persze egy félmosoly kíséretében. 
Egyelőre csak ilyen eszközei vannak pici lányunknak, mert a beszéd még mindig nem az erőssége. Vannak szavai, melyek jönnek, majd el is tűnnek, ilyen volt a szia, azaz "cccia", mindig így üdvözölt, majd egyszer csak már nem, vagy az "aja" (anya), de ez a szó is elszállt. Van azonban "gye'ee!" (gyere!), van "bá" (bátyó) és van "a-ppa" (apa), mostanság nem egyszer anya is "a-ppa". Mindent ki tud fejezni szavak nélkül. A "gye'ee" mellé tartozik egy lábkitámasztás, egy fejbiccentés, és egy hívó mozdulat a kezeivel. Olyan gesztusai vannak néha, melyekkel minket is igencsak meg tud lepni. 
Gondolom érzékelhető, hogy ez az apró lélek milyen -hogy ne írjak csúnyát, mondjuk azt, hogy- talpraesett. Ő azért sokkal erősebb egyéniség, mint a bátyja volt, sőt megkockáztatom, hogy még jelenkori bátyónál is. Időnként szoktuk anyával beszélni, hogy lesz gondunk véle. Anya azzal is magyarázza ezt, hogy második gyermek, így  a bátyót is "le kell győznie", nemcsak szülő-gyerek párharcokat kell megvívnia. Valószínűleg mi is helyenként másképp viselkedünk, mint amikor még "szüzek" voltunk szülőként, igyekszünk a hibáinkból tanulni és itt-ott keményebbnek, következetesebbeknek lenni vele, mint voltunk anno a tesóval. Ő is teljesen más karakter. mint a bátyus volt annak idején, ő mindent bekap, mindent kipróbál, mindent megvizsgál. Nem mindig csak a kíváncsiságból adódóan, ahogy tette azt a tesó ilyen idősen, hanem erőszakosan, sokszor azt gondolom, hogy minket "tesztelve", mi az ami még belefér. Ő sokkal többet rosszalkodik, igencsak feszegeti a határokat, a határainkat.
Azért ne higgye azt a kedves olvasó, hogy csak a gond van ezzel a pici lánnyal. Mert összességében egy nagyon jó kedélyű "kiscsaj". Szinte minden zenére "táncra" perdül, rázza a popóját, lábait teszi ide-oda, kezeivel mutatja a ritmust. Ha nincs oka "zsörtölődni", akkor mindig mosolyog. Őszintén. Minket is ezáltal jobb kedvre derítve. Az egyik kedvencem, ahogy "pá-ppppá"-zik mikor megyek, integet a kis kacsóival egyet. Ám a legjobban azt szeretem, ahogy szalad elém, ha megérkezem a munkából, feltett, széttárt karokkal, tele vigyorral, majd miután felkaptam, nyomja a cuppanásmentes pusziját. Vagy ha csak úgy magától odabújik, éreztetve szeretetét, marad egy pár pillanatig majd megy tovább a "dolgára". Vagy ahogy tud örülni egy-egy apróságnak, legyen az egy jó falat, egy lufi, egy tavaszi hóesés,
vagy bármi. Ilyenkor teli szájjal nevet, majd hangos rácsodálkozós Ó hang kíséretében fejezi ki boldogságát.
Szívmelengető pillanatok ezek. És mennyi ehhez hasonló ér minket és bízom benne, hogy őt is nap, mint nap. Mennyi élménnyel gazdagodtunk ezalatt a két év alatt, és remélhetőleg még fogunk is az elkövetkező sok együtt töltött évben. Most mindenesetre örvendünk az utóbbi kettőnek, hogy együtt lehetünk, hogy egymást szeretve ünnepelhetjük a születésnapját e csöppségnek. 
Isten éltessen sokáig pici lány, KISLÁNYOM!!!!