Úgy vélem, hogy furcsa időszak van mögöttünk. Értem ezt arra, hogy kislányunk éppen a abban a korban van, amikor talán már a felfedezéseken, rácsodálkozásokon túl van, ám most ért el oda, hogy az eddig tapasztaltakat alkalmazza. Egyúttal keresi korlátait, feszegeti határait, ezzel persze környezete…

Az utolsó és az az előtti írásom között nagyon sok idő telt el. A legutóbb az írtam, hogy megpróbálom összefoglalni ama hosszú időszakot. Akkor úgy  is éreztem, hogy milyen ügyesen bele sikerült sűrítenem mindent egy irományba. Majd pár nap elteltével rá kellett jönnöm, ahogy egyre több emlék jött…

Szégyellem is magam, meg nem is. Szégyellem, mert az idejét sem tudom mikor jelentkeztem utoljára legkisebb családtagunkról. Nem azért, mert nem lehetett volna mit írni, miről beszámolni, egyszerűen csak nem jött az ihlet. Többször ideültem a gép elé, de valahogy nem klimpíroztak az ujjaim, úgy…

Milyen sok idő telt el. És most nem az előző jelentkezésem óta eltelt időre gondolok (bár tehetném, de emiatt már nem is exkuzálom magam), hanem az utóbbi két évre. Két azaz kettő év. Ennyi telt el, mióta megszületett a címadó gyönyörűség. Két év. Nem is gondolnánk mennyi-mennyi minden fér ebbe…

Sokat gondolkodtam, azon, hogy mi álljon a bevezetőben. Az ok olyan egyszerű: annyi minden történik velünk e kis lélek növekedése közben, hogy sokszor egy ilyen írásba foglalni igencsak gondot jelent. Közben pedig csak ámulunk, csodálkozunk és csodálunk. Gyönyörködünk ebben a kislányban. Nem ok…

Azt mondják, hogy nem vagyok jó blogíró. És igazuk van azoknak, akik így vélik, hiszen állítólag blogolni úgy kell, hogy naponta, kétnaponta posztolni kell, hogy fenntartsa az ember az érdeklődést a blogja iránt és - urambocsá'! - pénzt keressen vele. Nos, én nyilván nem ebből fogok meggazdagodni.…

Szerettem volna a jubileum kapcsán jelentkezni, de nem alakult úgy. Most viszont van rá módom, hogy szakítsak időt efféle kislányos "kötelezettségemre". Ahogyan egy hete, úgy most sincs különösebben klaviatúráért kiáltó dolog, így csak egy snassz, "nehogynetudjatokrólunk" típusú jelentkezés eme…

Sokféle étkezési szokásról hallottunk már mindannyian, sőt megannyi táplálkozási zavarról is. Azt is tudjuk, hogy ez többnyire a hölgyek "kiváltsága". Azzal is tisztában vagyunk ők igencsak szeretnek fogyókúrázni, vagy éppenséggel jojóznak egy sikeres diéta után. De azt is tetszenek tudni, hogy egy…

Blogírás tekintetében úgy véltem, hogy nem nagyon fogok én már aktívkodni, hiszen előző blogomat (http://kismisu.blogger.hu) lezártam pár hónapja. Majd az utolsó írás után egy hétre, kisfiunkkal névnapi ajándékként kaptuk a hírt, miszerint bővülni fog „kiccsaládunk”. Korábban anya közérzete okán…

Ugyan elmúlt már az Anyák napja, ám mégis bennem maradt ez a furcsa érzés, amitől nem igazán tudok szabadulni. Talán ha kiírom magamból...Sejtem, hogy a kedves olvasónak esetleg durván hangzik a cím. Sajnos nem tudom enyhébbre módosítani, mert a lelkemben ugyanilyen erőszakos fortyog ez az érzés. …