Sokat gondolkodtam, azon, hogy mi álljon a bevezetőben. Az ok olyan egyszerű: annyi minden történik velünk e kis lélek növekedése közben, hogy sokszor egy ilyen írásba foglalni igencsak gondot jelent. Közben pedig csak ámulunk, csodálkozunk és csodálunk. Gyönyörködünk ebben a kislányban. Nem ok…

Azt mondják, hogy nem vagyok jó blogíró. És igazuk van azoknak, akik így vélik, hiszen állítólag blogolni úgy kell, hogy naponta, kétnaponta posztolni kell, hogy fenntartsa az ember az érdeklődést a blogja iránt és - urambocsá'! - pénzt keressen vele. Nos, én nyilván nem ebből fogok meggazdagodni.…

Bár nem hinném, hogy magyarázkodnom kellene hosszú eltűnésem okán, ám aki nem tudja mi van velünk, annak egy-két szóban mégis megteszem. Írni természetesen bőven lett volna mit, de egy házátalakítás, -építés, -felújítás, költözés, az emiatt adódó gép-, illetve nethiány és a mindezekből fakadó…

Szerettem volna a jubileum kapcsán jelentkezni, de nem alakult úgy. Most viszont van rá módom, hogy szakítsak időt efféle kislányos "kötelezettségemre". Ahogyan egy hete, úgy most sincs különösebben klaviatúráért kiáltó dolog, így csak egy snassz, "nehogynetudjatokrólunk" típusú jelentkezés eme…

A fiacskánk blogjában ez az írás "Az első itthon töltött napok" címet kapta. Adhattam volna ezúttal is ezt, de az nem lenne elég kifejező, mert míg Misuval alig pár naposan otthon volt anya, addig Mandával ehhez két és fél hét kellett. Elmondhatom őszintén, hogy nem repült el ez az idő, és nem…