Annak idején a bátyóról írt blogban többször írtam a kétlakiságunkról. Hogy nekünk két otthonunk van-e vagy egy se. Én mindig inkább az utóbbit éreztem valósnak. Itthon nem voltunk annyit, hogy otthonossá tegyük pár nap alatt egy lakást, amit egész évben nem lakik senki. Míg Hollandiában is volt házunk, amit igyekeztünk belakni, de a külföld miatt, vagyis inkább a nem Magyarország miatt jómagam sosem éreztem magam otthon.
Amikor végleg hazaköltöztünk külhonból, igyekeztünk álmaink házát megvásárolni. Majd megvettünk egy közepesen rossz, vagy közepesen jó állapotban lévő házat. Mikor belekezdtünk az átalakításokba és a felújításokba, azt sejtettük, hogy nem kis fába vágtuk a fejszénket. De azt álmomban sem gondoltam volna, hogy most jött csak el a neheze, mikor már minden mester végzett, mikor mi is átcuccoltunk mindent, és többnyire be is rendeztük a bútorokkal a helyiségeket. Ugyanis most kell a házból otthont faragnunk, ami úgy érzem számomra a legnehezebb feladat. 
Most a Karácsony közeledtével többször töprengtem azon, hogy mikor fog az a vágyott érzés újra körülvenni, ami gyerekkoromban (illetve még később is, egész addig míg a szüleimmel együtt töltöttem az ünnepeket). Az az úgynevezett otthon melege érzés. Mindenáron ezt kerestem, azt akartam visszakapni, amit a szüleim házában éreztem. Mígnem a minap "megvilágosodtam", és rájöttem, hogy azt sosem kapom már vissza, akárhogy is kergetem azt a illúziót. Mert azt az említett meleget nekünk kell biztosítani. Hogy gyermekeink ugyanúgy várják és vágyják, érezzék ezt az érzést, azt a bizonyos otthon melegét. 
Ezt pedig nem a bútorok, nem a berendezési tárgyak fogják nyújtani, hanem ezt most még nekünk, anyával kell megadnunk nekik. Most már tudom, hogy egy házból úgy lesz otthon, ha megtöltik szeretettel. Mivel ők, még gyerekek, nekik ez még oly ösztönösen megy. Hogy szeressenek. Mi is mindent meg fogunk tenni, hogy ezt a szeretetet őrizzük, éreztetjük, velük, nekik és egymás iránt, hogy ők is olyan otthonban nőjenek, ahol a "ház csupa szeretet", ahova jó (lesz majd) bármikor hazajönni.