Bizonyára sokukban felmerült a kérdés, hogy miképp esett a választásunk erre a keresztnévre. Ezt abból gondolom, hogy ugyan szemtől szembe senki nem kérdezett így rá, de az arcok torzulása erre enged következtetni, amint meghallják pici lánykánk nevét.
Engedtessék meg nekem kifejteni, hogyan is választottuk eme neveket. Állítólag vannak különböző névválasztási módok, olyan mint: utolsó pillanatban, vagy a vezetéknévhez, vagy jelentés, hangzás alapján, vagy épp divat szerint. Nem tudnám megmondani, hogy tartozunk-e bármelyik csoportba, és ha mégis, akkor melyikbe. Ha valamelyik skatulyába be kellene helyezni magunkat, akkor legfeljebb a hangzásosba lehetne. 
Először is kisfiunk nagyon lelkes lett, amikor megtudta, hogy bővülni fog a család. Ez rögvest az agyát is beindította, hogy hogyan is nevezzük majd a kistestvérét. Az idő tájt még nem tudtuk, fiú lesz-e vagy lány. Így ő mindkettőben gondolkodott. Nem is akármennyire. Listát készített a (számára) szóba jöhető nevekből különválasztva a lány-, illetve a fiú neveket. 
Látva a listát, nagyjából ki lehet találni, melyik mese, rajzfilm, vagy film, vagy óvodatárs volt aktuálisan a kedvenc. Azt hiszem, hogy senki nem lepődik meg azon, hogy nem feltétlen nyerte el mind a tetszésünket. Bár volt mindkét oldalon egy-egy, mely egész sokáig tartotta magát. A fiú oldalon a Marci, míg a lányon a Méhike. Ez a két név volt az, amely a mi sugallásunk okán vegyült a többi közé. Előbbi azért bukott el, mert megtudtuk, hogy születendő gyermekünknek nem lesz kukija, míg az utóbbi azért, mert nem anyakönyvezhető. Pedig ez a Méhike sokáig volt listavezető a nevek közül. Nagyon sokat viccelődtünk vele. Abban megegyeztünk, hogy úgy becéznénk, hogy züm-züm.

Komolyra fordítva a szót, annak idején anyával volt egy megállapodásunk, egyezségünk, nem is tudom, minek hívjam... Amikor Misuval volt áldott állapotban anya, és kezdtünk a nevekről beszélgetni, akkor én úgymond leszögeztem, hogy ha fiú lesz, akkor csak Mihály lehet. A családunkban ez hagyomány már generációkon át, hogy az elsőszülött fiút Mihálynak keresztelték. Ennek a tradíciónak én sem szerettem volna véget vetni, és anya sem ellenezte, így a fiú (első) keresztnév adott volt. Az egyezség pedig az volt, hogy mivel ezt én választottam, anya dönthet a második keresztnévről, illetve lány esetén az első keresztnévről, míg én a másodikról. Jelen várandósságnál -úgymond kimondatlanul- tudtuk, hogy anya dönt az első név, míg én a második felől. 
Igen ám, de így sem volt olyan egyszerű, hiszen M betűvel kezdődőt szerettünk volna, ha már mindhármunk neve azzal kezdődik. Böngészve az utónévkönyvet, nem találtunk olyat, ami elsőre elsöpört volna mindent. Így mindhárman írtunk egy listát a szóba jöhető választottjainkról. Be kell valljam, hogy sok átfedés nem volt. Ám anya listája a Manda névvel kezdődött, és valami véletlen figyelmetlenségből adódóan azzal is végződött. Így anya egyértelműen tette le voksát e név mellett, míg mi fiúk a Méda-t preferáltuk. Mivel anya volt a "kedvezményezett" névválasztás terén, így mi is meghajoltunk kívánsága előtt.
A másik keresztnév számomra nem volt egy pillanatra sem kérdés. Anna. Az én drága, imádott nagymamám iránt érzett szeretet és tisztelet jeléül választottam e nevet. És mert anyának sem volt ez ellen semmilyen kifogása, így kapta kislányunk a Manda Anna keresztneveket.
Az azóta eltelt időben próbáljuk az emberekkel megismertetni a Manda nevet, merthogy nem annyira elterjedt, így gyakran futunk bele akár visszakérdezésbe, vagy értetlen bólintásba, mikor megkérdik, hogy hogyan is hívják e csöppséget. Azért azt is hozzá kell tegyem, hogy a családon belül is ment a játék a névvel illetve a lehetséges becézés kapcsán. Hadd említsek néhányat ezek közül: Mandus, Mandula (mint ezen blog névadója is), Mandarin (ez inkább csak az emlékeztető név azoknak, akiknek illene megjegyezni, ám nehézséggel jár), Panda. 
Én magam előszeretettel nevezek át (szinte) mindenkit, úgy ahogy egyre inkább megismerem, így sokszor esik meg, hogy eléggé eltávolodok az eredeti névtől. Azt hiszem, hogy pici lányunk esetében is én vagyok az, aki leghamarabb megtalálta a maga számára legmegfelelőbb becenevet, olyannyira, hogy ha most kezdeném e blog írását, akkor már ez lenne a névadó is: Dudóka. Kifejlődése körülbelül így írható le: Mandus, Dusi, Dusika, Dudóka. 
Hogy kinek hogy tetszik a neve, vagy hogy mi is Mandának, Mandusnak, Dudókának, vagy csak egyszerűen kislányomnak szólítjuk, az mindegy, lényeg, hogy nekünk ő a legszebb leányka a világon.