Nem! Nem őrültem meg. Nincs még születésnapja a kis Mandusnak. Illetve mégis! Ugyanis ma lenne a napja, amikor meg kellett volna születnie főhősünknek a hivatalosan prognosztizált dátum szerint. Ehhez képest már több, mint egy hónapja kidugta fejét anya pocijából, és azóta örvendeztet meg minket egyelőre még "csak" többnyire a szépségével. Mivel gyönyörűségét nem győzném eleget méltatni, így inkább az azóta történt fejlődés ecsetelésére, akarom mondani "pötyögésére" fordítom e sorokat.
Koraszülöttségéből adódóan még több ellenőrzésre, vizsgálatra kényszerültünk, vagyis inkább kényszerítettük őt vagy még inkább kényszerítettek mások minket. Már kétszer voltunk gyermekorvosnál, védőnőnél, azon kívül koraszülött osztályon, szemészeten, csípőultrahangon. Többnyire átlagos "csekkolások" történtek, súly-, fejátmérő mérés, hastapogatás, szív-, tüdő hallgatás. Melyek alapján minden rendben találtak "fehérék" (ezek a hozzáértők már túlnyomórészt e színt preferálják védőruha gyanánt). Súlya 2850 gramm jelenleg. Ami különlegesebb vizsgálatnak számított, az a csípőultrahangon a tornáztatás, a szemészeten a negyedóránkénti csepegtetés, majd végtagok és fej leszorítás (három felnőttet igénybe véve) mellett a pici szemeibe való világítás kb. 1 milliméterről.
Ha hiszi a kedves olvasó, Manda nem volt boldog ez utóbbi ténykedéstől, sőt az utána következőktől sem, ugyanis a koraszülött osztályon a standard kontroll mellett, még vért is vettek tőle. A fejéből!!! Meg is kértek minket, szülőket, hogy forduljunk el. Így is tettünk, én odapillantottam ugyan, majd gyorsan megerősítettem anyát, hogy nehogy ő is visszaforduljon. Ezenkívül nézték kapaszkodó-, mászó-, és járó tehetségét. Semmivel sem volt gond. Ezt mi is megmondhattuk volna, hiszen a járás kivételével a többit már mi is megtapasztaltuk. Ágyikóját ugyanis már kezdi meghódítani, ritkán találjuk meg ugyanott vagy ugyanúgy, mint ahogy oda helyeztük. Fejét is emelgeti, és tudatja egy teljesen más oá-val, hogy most nem éhes, nem a pocija fáj, hanem csak egyszerűen figyelemre vágyik, azt szeretné, ha vele foglalkozna valaki. Imád nézelődni, ezzel ki is tölti a "nemalvós", "nemevős" időszakokat, ok nélkül nem sír, alapjában véve egy jó kisbaba. 
Úgy vélem, hogy a józan paraszti eszünk és a fehérektől kapott megerősítéseket is figyelembe véve leszögezhetjük, hogy Mandulánk igen szépen fejlődött az utóbbi hetekben, főleg ahhoz képest, hogy eredetileg csak ma kellett volna e földi világot megörvendeztetnie érkezésével.