Mand(ul)a (egy apa szemével)

Mand(ul)a (egy apa szemével)

Égi karantén

2020. július 05. - MMMMcsalád

Az utóbbi beszámolóim többnyire tényszerűek voltak, hogy éppen mi történt a kislányunkkal vagy általa velünk, hogy hol tart a fejlődésben, de kevésbé szűrődhetett ki belőle a rajongáson kívüli más érzelem. Attól tartok jelen írás inkább lesz lelkizős, mint történéseken alapuló. Hogy miért? Mert tele vagyok érzelmekkel, amiken folyton kattognak a fogaskerekek a fejemben. Van úgy hogy történik valami, ami magasabb fordulatszámra kapcsolja az említett kerekeket. Rájön az ember, hogy az élet véges, és lehet akár rövidebb is, mint szeretnénk.
Az elmúlt koronavírusos időszak sokat adott, és sokat elvett. Azt hiszem ezzel mindenki egyetért. Amit adhatott, az a szűk családok összekovácsolása, az abszolút egymásra utaltság, megbecsülni a másikat, másikakat. Bár ebbe beletartozhat az is, hogy az egyik a másika agyára megy. És szerintem nem szégyen ezt bevallani, hiszen ez időszak alatt nem volt lehetőség másokkal találkozni, nem értek senkit másfajta, külső impulzusok. Ami szerintem mindenkinek hiányzott. Én, a magam részéről ki merem jelenteni, hogy a koronavírus egy kapcsolatölő vírus volt. Jómagam a sok külföldi tartózkodás alatt, megtanultam, hogy sok ember, ismerős, barát lemorzsolódik, csak a legigazabbak maradnak meg. De ez a karantén még azt a keveset is leredukálta a minimumra, vagy még inkább a zéróra. Így a család jelentősége még inkább felértékelődött. 
Amúgy is nehezen élem meg az év közepeket, a nyarak derekát -haláluk évfordulói, születésnapok, hazássági évfordulójuk mind ekkor vannak-, de most különösképp megszenvedem, hogy nem tudom elmesélni ami a szívem nyomja, az örömeimet, az életünk kisebb-nagyobb történéseit. Mindig elképzelem, hogy mint segítenének a nevelésben (még ha itt-ott bosszantana is), hogy milyen örömmel vigyáznának a két lurkóra (ezzel is felmentve minket néha a non-stop készenlét alól), hogy mily büszkék lennének a bátyó okosságára (amit nem a kiváló bizije alapján merek csak kijelenteni), hogy mennyire örvendenének a pici lányunk minden apró mozzanatának, szeretetének, gügyögésének, bárminek. De nem tehetik. Én meg nem tudom megosztani velük...
Amikor az "almás" Papa elment, megígértem, hogy elmesélek attól majd neki mindent és hogy az unokájában sem hagyom veszni az emlékeket. (Nos, igyekszem Papa. Remélem jól csinálom.) De hogy tudjam ez utóbbit megadni Mandusunknak, ha őneki meg sem adatott, hogy megismerhesse apai nagyszüleit? Ezt csak én tudhatom megadni, majd hogy ezen ági felmenőkről mesélhessek. Ha megélem, hogy olyankor mesélhessek a most még pici lánynak, amikor esetleg érdekli és leraktározhasson belőlük valamit, akkor feltétlen megteszem. Annak idején főleg nekik kezdtem el írni a Misu blogját, hogy elmondhassam a Mamáéknak, az akkor még "egyszem kisunokájuk" fejlődéstörténetét, hogy ne maradjanak le semmilyen pillanatról sem, se  jóról, se rosszról, hogy tudják mi történik a velünk még ha olyan is távol voltunk egymástól.

Aztán mire hazaköltöztünk, ők még messzebb költöztek. Emiatt sokáig éreztem azt, hogy minek írogatok én. De főleg kinek...? Anya mondta, hogy ne adjam fel, hisz ha más nem majd magunknak jó lesz, de főleg a címadó szereplők majd felnőtt korukban élvezettel olvashatják gyerekkoruk históriáját. Ami igaz, de mégis hiányzott valami, amíg egyszer csak azon nem kaptam magam, hogy úgy írom az irományokat, mintha a anyuéknak mesélném. Lehet, hogy valóban nekik mesélem, csak le kell írnom, hogy ki is jöjjön belőlem. Így aztán el tudom regélni pici családunkkal történt eseményeket, örömeinket, gondjainkat, hogy milyen két gyönyörűséggel áldott meg minket a sors. 
20200515_191928.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://mand-ul-a.blog.hu/api/trackback/id/tr3815983118

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása